Hess-díjas: Széchenyi István

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Egy emberöltő és a nyomdatörténelem

Ritka kincs manapság az a munkavállaló, aki 45 éven át lojális cégéhez, munkabírásával és kitartásával követendő példát mutatva a mögötte álló generációknak. Széchenyi István élete, sorsa ennyi ideje kötődik össze a kecskeméti Petőfi Nyomda életével. Nyugdíjba vonulását megelőzően vehette át a Hess-díjat, amivel példaértékű munkásságát ismerték el.

Ebben az elismerésben olyan személyek részesülnek, akik jelentősen hozzájárultak a jelölő cég sikereihez. Stefit – ahogy mindenki ismeri őt a nyomdánál – arra kértük, hogy beszéljen munkájáról, családjáról, hobbijáról. Szavai nyomán egy izgalmas, kihívásokkal teli életút és a Petőfi Nyomda fejlődésének története párhuzamosan rajzolódott ki.

– Kecskeméten születtem, a Bányai Júlia Gimnáziumban érettségiztem, és a mai napig abban a házban lakom, ahol születtem. Munka mellett elvégeztem a GAMF-ot, gépész szakon, de lényegében önmagam miatt. 40 éve vagyok házas, két lányom van, a nagyobbik Szegedre járt a JATE-re angol szakra, a kisebbik – aki három unokával ajándékozott meg – a Corvinuson végzett elemző közgazdászként. Három fiú unokám van: egy 6 éves és egy három éves ikerpár – foglalja össze életének fontosabb állomásait kitüntetett.

– Érettségi után, 1972-ben egy ismerősöm hívására  jöttem  a  nyomdába  reprodukciós fényképész tanulónak. Akkoriban egy szobaméretű nagy fényképezőgépen dolgoztam, manapság ez a szakma már kihalt. Akkoriban először mindent le kellett fényképezni, amit az ember ki akart nyomtatni: vonalas rajzot, árnyalatos képet, szövegeket, egyszóval mindent. Ezután készült a negatív filmekből pozitív, végül felszereltük őket lemezméretű fóliákra. Ekkor még ofszetforma-készítő volt a későbbi prepress. Amikor idejöttem, akkor kezdte a magasnyomás dominanciáját megtörni az ofszettechnológia. 1972–1973-ban jött az első nagy rotációs ofszetgép, amin a Bács-Kiskun megyei napilapot, a Petőfi Népét is nyomták.

1973 és 1977 között korszerűbb fényképezőgépekre váltottunk, amivel lehetőség nyílt a színes eredetik színbontását elvégezni a négy alapszínre: cián, bíbor, sárga, fekete. A következő pár évben ez a munkafolyamat töltötte ki a mindennapjaimat. 1984-ben érkezett meg a következő szakmai fordulópont az életembe. A Petőfi Nyomda mindig igyekezett a lehetőségeihez mérten a legújabb technológiákat beszerezni, ennek kapcsán volt szerencsém megismerkedni például az Avery címkenyomó-, a Gallus- és a Nilpeter nyomógépekkel vagy a Monophoto fényszedővel, amely vidéki nyomdák közül elsőként nálunk jelent meg. 1984-ben megvettük a Dainippon SG818-as dobszkennert, amely szintén egy szobaméretű, több tonnás színbontó volt. A dobszkenner elnevezés találó, hiszen az eredetiket és a filmet is egy dobra kellett ráfeszíteni. Ez közvetlenül letapogatta az eredetit, levilágította a színkivonatot autotípiai pontokkal, rácskiforgatással egy lépésben, és elvégezte a színkorrigálást is. Csaplár Gyurival együtt kezdtünk el rajta dolgozni. Vidéken ez volt az első dobszkenner, nagyon sok bérmunkánk volt a saját mellett.

A 90-es évek eleje a rendszerváltás és privatizáció időszaka volt. A nyomda pozitívan jött ki a privatizálásból, a Benedetti csoport (későbbi Cofinec) a fejlesztésünkre helyezte a hangsúlyt. Az ofszetforma-készítésben új alapra helyeztük a feldolgozást, amikor vettünk egy ScitexPrisma munkaállomást, majd hamarosan még egyet. A korábbi kézi művelettel szemben itt már digitálisan, egy képernyőn raktuk össze az anyagot, méret és tengelyirányok tekintetében egyaránt abszolút pontossággal, és precízebben tudtuk megoldani az ún. színek közötti rátöltést is. Ehhez a rendszerhez újabb, szintén Scitex-gyártású szkennereket vettünk.

A Scitex-korszaknak 1995–96 körül szakadt vége. Közben mind elterjedtebbek lettek a PC-k, és a szoftverkörnyezet is megélénkült. A grafikus vagy a grafikai stúdió már komplett anyagot  tudott adni. Miután a Prismák elavultak, jöttek a Macintoshok. A szkennelés szinte teljesen abbamaradt, mert elterjedtek a digitális fényképezőgépek, így a képanyag már része volt a kapott anyagnak. Miután rátértünk a CtP-re, még egy jó évig az volt a munkám, hogy a feldolgozott anyagokat én tároltam le és én töltöttem vissza a rendszerbe, akkor még nem volt ilyen nagy, házi adattároló szerverünk, mint most. Majd mikor kiépült a saját tárolókapacitás, én is operátor lettem a Macintoshon.

Miután 1984-ben megvettük a Dainippon szkennert, egy hétre Londonba utazhattunk a kollégámmal, ahol megtanultuk a gépkezelést. Akkoriban nagy dolog volt Nyugatra menni. Majd egy darabig referenciahely voltunk, tehát ide jöttek a leendő vevők megnézni a gépet munka közben.

Minden kihívást jelentett a munkám során, hiszen nagyon gyorsan változtak és fejlődtek a nyomdaipari technológiák. Mindig újabb és újabb munkamódszereket kellett megtanulnunk. Minden fejlesztésből kivettem a részem, mindig találtam kihívást.

Eddig a nyomda volt az életem, a hobbim pedig a ház körüli munka és az asztalosság. Ez megfordul, és előtérbe kerülnek az otthoni teendők, a nyomdászat lesz a hobbi. Egy közel 100 éves öreg házat egyedül tartok karban. Az összes szakipari munkát én csinálom: kőműves teendők, festés, parkettázás, asztalosság és a bútorok felújítása. Ez bizonyára kitölti majd minden időmet, és pár éven belül arra is be kell rendezkednünk, hogy a három unoka nálunk tölti a nyarat.

Sok mindent láttam, tapasztaltam itt az elmúlt 45 évben. Kevesen maradtunk ilyen hosszú  munkaviszonnyal  a  hátunk  mögött.  Egy  hosszú  fejezet  idén  véget  ér,  de a Petőfi Nyomdában töltött évtizedek örökre meghatározó szerepet töltenek be az életemben.                                                  Tóth Tímea

 

STI Petőfi prepress

Nagy hangsúlyt fektet az STI Petőfi Nyomda vevői, többek közt márkatulajdonosok igényeinek  kielégítésére. Ez a mind a grafikai, mind a technológiai tervezés, valamint a prepess/nyomóforma-készítés területén dolgozók összehangolt munkáját követeli meg. A csoporton belül több mint 100 munkatárs dogozik a termékfejlesztés, a folyamatoptimalizálás és a technológiai innováció területén. Mindez a nyomdán belül működtetett központi hálózat segítségével lehetséges. Itt történik a kommunikáció, a különböző ötlettárak és archívumok elérése, a grafikai tervezés, illetve a formakészítés adatainak előállítása. A Petőfi Nyomda archiválja a nyomdai anyagokat, proofokat, és 3D-s PDF-állományokat is készít.
1984 óta PSO-, szabványosított ofszetnyomtatás szerint dolgoznak. A PSO a gyártástól az adatrögzítésen át a kész nyomatokig biztosítja a minőséget, amely azonos feltételek mellett bármikor megismételhető

 

 

Share

Kiegészítő információk