Aktuális számunk hirdetői

Plusz-mínusz megyei sajtó

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

A hazai nyilvánosság fórumain hívószó lett a megyei sajtó. Soha ennyit nem utaltak rá, ennél tovább azonban nem is nagyon terjedt az országos véleményformálók figyelme. Az elemzéshez végig kellett volna gondolni azt a csaknem három évtizedet, amelyben a megyei napilapok a legolvasottabb újságok állapotából a leggyakrabban emlegetettekébe jutottak el. Két mértékadó idézet keretezi az átalakítási folyamat kezdetét és a végét.

A rendszerváltás zaklatott hónapjaiban az MSZP megszabadult a Hírlapkiadó Vállalat gondozásában lévő megyei napilapoktól. Több mint egymillió példányban láttak napvilágot, kb. három-négymillió  emberhez  jutottak el, és a nyereségükből tartották el az állami cég zászlóshajóját, a Népszabadságot. A magyar szocialisták megbízottja külföldi, többnyire német sajtóbefektetőknek adta el az újságokat, ám vigyázott arra, nehogy politikai ellenlábas, például a választási győzelemre esélyes MDF bukkanjon fel mögöttük. Néhány évvel később, a Magyar Média c. sajtótudományi folyóirat 2000/2. számában így nyilatkozott a volt kincstárnok, Fabriczki András: „Elégtétellel tölt el, hogy nem jött létre sajtómonopólium a vidéki Magyarországon, a regionális sajtó nem lett a politika játékszere, s ma már nem lehet kormánylapot csinálni egyik helyi újságból sem.”

A másik idézet néhány hónappal ezelőtt hangzott el. Orbán Viktor beszédet mondott a székelyföldi Tusnádfürdőn, a miniszterelnök 2017. július 22-én, a bálványosi szabadegyetemen pontokba foglalta az erős ország ismérveit. Szerinte akkor lehet erős, „ha a sorsát befolyásoló, stratégiai ágazatokban erőteljes többségi tulajdon van”. Ide sorolta az energia-, a bank- és a médiaszektort, amelyekben „egyértelmű nemzeti többség van”. Elárulta, hogy a kormánya mintegy ezermilliárd forintot költött „az oktalanul privatizált” ágazatok visszavásárlására. Nem lehet pontosan tudni, hogy ama ezermilliárdból mennyi jutott a megyei sajtóra, az viszont nyilvánvaló, hogy a külföldi tulajdonosok megváltak a négy különböző hálózatba (a Pannon Lapok Társaságába, a Lapcomba, a Springerbe és az Inform Média-Russmédiába) tömörített újságjaiktól.

 

Hogyan lett a hitelből korszerűsítés?

 

Hogy megérthessük az „államosítás” után bekövetkezett egységesítést, érdemes összefoglalni, vajon az eladók milyen állapotot hagytak maguk után. Nos, a külföldi sajtóbefektetők magyarországi bankoknál fölvett hitelekből vásárolták meg a megyei napilapokat. A mintegy 900 millió forintnyi hitelt az akkor még tömegesen olvasott megyei sajtó nyereségéből apránként fizették vissza. Korszerűsítették az újságok előállítását és terjesztését. Gazdaságosabbá tették az előállításukat, ezért nem szerződtek tovább a megyeszékhelyi nyomdákkal. Kiépítették helyettük a digitalizált nyomdát Veszprémben (Pannon Lapok Társasága), Győrben és Szegeden (Lapcom), Pécsett és Kecskeméten (Springer), Debrecenben (Inform Média-Russmédia). A  regionális nyomdába vitték tehát a saját hálózatuk gondozásában megjelenő újságokat.

Az viszont nem föltétlenül gazdaságossági okkal, inkább kényszerrel magyarázható, hogy megszüntették munkakapcsolatukat a Magyar Posta terjesztői részlegével. Az állami cég ugyanis 30 százalékkal emelte föl a terjesztési díjakat, ezért a megyei sajtó új tulajdonosai kiépítették és a legutóbbi negyedszázadban megszilárdították a saját terjesztői hálózatukat. 2010 után épp ez tette őket kapóssá az Orbán- kormány számára, amelynek üzenetei ritkán jutottak el a falvak népéhez. Oda, ahol az általában csak „népújságnak” becézett megyei napilapot járatták, nemzedékről nemzedékre örökölték. A külföldi sajtóbefektetők jó kapcsolatokat hoztak létre a  hirdettetőkkel  is: a gazdasági cégekkel, a politikai pártokkal és az önkormányzati testületekkel. Igyekeztek távol tartani magukat a magyar belpolitikától, ezért nem tiltották meg ugyan, de nem is nagyon szorgalmazták a véleményműfajokat.

Akaratlanul is helyet teremtettek ama kormányzati médiaszemléletnek, amely a hír- újságírást részesítette előnyben. Jelen esetben a vidéki újságírók politikai álláspontja helyett a Magyar Távirati Iroda ingyenes információit. Ebből a szempontból kivételnek számított a volt Springer-hálózat öt napilapja, amelyeket úgy vett át egy osztrák közvetítő cég, hogy a véleménycikkekben jóindulatú semlegességet tanúsítottak a kormányzat iránt, hírrovatukat azonban az ellenzéki Népszabadság online szerkesztőségéből érkezett információkból állították össze. Amikor az Orbán-kormány egyik bizalmi embere megvásárolta a volt Springer-lapokat, majd tartalmilag egyesítette őket a pannon lapokkal, akkor mind a tizenhárom napilapjában a Magyar Távirati Iroda híreit használta fel. A végeredmény az lett, hogy nemcsak az alternatív hírforrást szüntette meg, hanem az alternatív híreket szolgáltató országos napilapot is.       

 

Hogyan lett a korszerűsítésből egyenirányítás?

 

A  megyei  sajtó  így  jutott  el  a  kétezres évek végén kirobbant gazdasági válságig. Az már a sajtótörténet fintora, hogy a nemzetközi válság egybeesett a papíralapú sajtó hazai válságával is. Egyre kevésbé volt üzlet működtetni a hagyományos újságokat, ráadásul az online sajtó különleges helyzetben találta magát a vidéki Magyarországon. Beérett a mintegy évtizednyi digitális fejlesztés, amelynek révén a vidéki sajtó megelőzte az országos terjesztésű lapokat. Nem azért, mert a fővárosban elfeledkeztek volna az online kiadásról, inkább nem állt érdekükben felvállalni a technikai korszerűsítést.

Ezzel ugyanis jócskán csökkentették volna az országszerte terjesztett újságok példányszámát. A megyei sajtó könnyebben kapcsolódhatott a digitalizációhoz, elvégre csak  a  megye  keretein  belül  terjesztette a papíralapú lapját. Kevesebb példányszám-csökkenéssel úszta meg az online kiadás megjelenését: „csak” a felét veszítette el, míg az országos sajtó a kétharmadát. A sors iróniája, hogy megértek a feltételek, és a második meg a harmadik Orbán- kormány a hatalomgyakorlás hatodik-hetedik évében „nemzeti többségre” tett szert a megyei sajtóban. Országos lapjai immár rákapcsolódhatnak a baráti kezekben lévő megyei napilapok jól kiépített terjesztői hálózatára, és üzenetei eljuthatnak a legeldugottabb zsákfalvakba is.

Újra létrejött tehát a rendszerváltás előtti sajtó korszerűsített állami modellje, a XXI. századi Hírlapkiadó Vállalat. Egyelőre még Mediaworks, Lapcom és Inform Média  néven,  a  tartalmi  egységesítést  azonban már elvégezték a műveletre szerződtetett szakemberek. A jelek arra utalnak, hogy tisztában voltak az olvasók igényeivel. A vidéki előfizetők kevésbé veszik zokon, hogy a megyei lap munkatársait távol tartják az országos politikától, feltéve, ha a szellemi hiányt plusz szolgáltatásokkal ellensúlyozzák. A külföldi tulajdonosok különböző mértékben ugyan, de gazdaságossági okból leépítették a tudósítói hálózatot, a kormány közeli tulajdonosok viszont mostanában pénzt áldoznak a tudósítókra. Miközben a megyei napilap újra megtelt helyi hírekkel, és a falvak népe újra magáénak érezheti az újságot, a kormány üzenetei is eljutnak hozzá.

Aligha véletlen, hogy az állami médiapolitika kidolgozói és megvalósítói a hagyományos sajtót, ezen belül is leginkább a  megyei  lapokat  részesítették  előnyben. A hazai lakosságban akad három-négymillió ember, akinek van választójoga, és az ehhez szükséges információkat szinte kizárólag a papíralapú sajtóból szerzi be. Jövő tavasszal, az országgyűlési választáson kiderül, vajon beválik-e a stratégia, érdemes volt-e a megyei lapokra tenni. Addig érjük be Bajomi-Lázár Péter szociológus  témánkhoz  illő  megállapításával: „A   diktatúrában   erőszakkal   sajátítják   ki a médiát, a demokráciában megveszik.” (Magyar Televízió, 2007. április 17.)

                                                                                          Zöldi László

 

Share

Kiegészítő információk