Aktuális számunk hirdetői

Print & Publishing 165

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Kedves Olvasó!

Elrepült – legalábbis nekünk, és a látókörünkbe tartozó kollégák és vállalkozások többségének is – a 2017. esztendő. Őrültek háza az utolsó két hónapban. Hiányérzet afelől, hogy még mi mindent kellett volna csinálni, vagy akár jobban tenni. Tulajdonképpen ez jó, hiszen a nehézségek ellenére mozgalmas volt az  év, és szinte nem is tudjuk felsorolni a sok eseményt, munkát, változást.

A nyomtatott kommunikáció és a nyomdaipari szolgáltatók fejlődtek. Újra beindultak az innovációs fejlesztések. Minden támogatás torzítja ugyan a piaci versenyt, hiszen vagy felzárkóztatást, vagy iparági előnyt eredményez. Nehéz megtalálni a helyes arányokat. „Büntetőbe” kerülhetnek ágazatok. Szakmáink is érintettek, a termékdíj ma is a megújuló, legkörnyezetbarátabb nyersanyagot, a papír nyomdaipari felhasználását sújtja, hiába bomlik le magától, vagy újrahasznosul Magyarországon vagy Ausztriában... Az áfakulcs nagysága sem ösztönző, sőt, versenyhátrányt jelent az európai piaci versenyben. Tehát van még perspektívánk, lehet ez még jobb is.

Fejlődünk!

Mégis a nyomtatott kommunikáció szolgáltatói 2017-ben jelentős mértékben növelték beruházásaik nagyságát. Örvendetes módon már nem mindenki ugyanabba az irányba fejlesz (eddig jellemzően főleg nyomókapacitásban), hanem már egységben látják cégüket, és a technológia eleje és vége is sorra kerül. Egyesek megkülönböztető termékben gondolkoznak. A beruházásoknál nem a kapacitásbővítés, hanem a hatékonyság, rendszerbe illeszthetőség az elsődleges.

Egyre többen megtanulunk nemet mondani. A „Ne haragudj, ennyiért nem kell a munkád, nem tudom elvállalni!” mondat is kicsúszik a szánkon. Persze még előfordul, hogy nem tudunk rendesen számolni. Hajlamosak vagyunk részköltségeket figyelmen kívül hagyni, régi megszokott árszinten kalkulálni. Pedig a filléres festék, nyomólemez, vízdíj stb. már rég a múlté. Ezek már nem elhanyagolható 1-2%-ot jelentenek az összköltségben. Aki idén jól kalkulált, az fejlődött, és fog is.

Tanulunk múltunkból, számolunk, gondolkodunk, döntünk, változtatunk, invesztálunk. Fejlődött az ipar 2017-ben, és főleg önerőből. Akinek inspirációja, stratégiája van, már nem vár az uniós támogatásra, idén már anélkül is fejlesztett. Megéreztük a piac közelségét és versenykényszerítő erejét. Természetesen a kkv-k vannak a legnehezebb helyzetben.  Pedig  amióta  az  eszemet  tudom, támogatnak  bennünket! A mikrovállalkozások és a multik erősen berágnak, beszántanak mindkét oldalról a tortánkba, mezsgyénkbe. Éppen ezért nálunk születik a legtöbb kreatív ötlet. Ezen a területen még 40 év alatt sem kristályosodott ki a megfelelő támogatási szisztéma. Kevés az 1-2 milliós mikro-, sok és elérhetetlen több száz milliós nagyvállalati, vagy több milliárdos multi és/vagy start up-támogatás. Pedig mi is kenyeret adunk  néhány  családnak. Mindezek  ellenére  a  közepesekből  lesznek a nagyok, különösen a változó piaci és gazdasági környezettben. Aki viszont nem tud valamivel, valamiből többet produkálni, annak a kkv-ja eltűnik.

BÚÉK 2018!
                                                                                             Tolnai László


Share

Kiegészítő információk