Aktuális számunk hirdetői

Print & Publishing 165

Olvasóink értékelése:  / 0

Kedves Olvasó!

Elrepült – legalábbis nekünk, és a látókörünkbe tartozó kollégák és vállalkozások többségének is – a 2017. esztendő. Őrültek háza az utolsó két hónapban. Hiányérzet afelől, hogy még mi mindent kellett volna csinálni, vagy akár jobban tenni. Tulajdonképpen ez jó, hiszen a nehézségek ellenére mozgalmas volt az  év, és szinte nem is tudjuk felsorolni a sok eseményt, munkát, változást.

A nyomtatott kommunikáció és a nyomdaipari szolgáltatók fejlődtek. Újra beindultak az innovációs fejlesztések. Minden támogatás torzítja ugyan a piaci versenyt, hiszen vagy felzárkóztatást, vagy iparági előnyt eredményez. Nehéz megtalálni a helyes arányokat. „Büntetőbe” kerülhetnek ágazatok. Szakmáink is érintettek, a termékdíj ma is a megújuló, legkörnyezetbarátabb nyersanyagot, a papír nyomdaipari felhasználását sújtja, hiába bomlik le magától, vagy újrahasznosul Magyarországon vagy Ausztriában... Az áfakulcs nagysága sem ösztönző, sőt, versenyhátrányt jelent az európai piaci versenyben. Tehát van még perspektívánk, lehet ez még jobb is.

Fejlődünk!

Mégis a nyomtatott kommunikáció szolgáltatói 2017-ben jelentős mértékben növelték beruházásaik nagyságát. Örvendetes módon már nem mindenki ugyanabba az irányba fejlesz (eddig jellemzően főleg nyomókapacitásban), hanem már egységben látják cégüket, és a technológia eleje és vége is sorra kerül. Egyesek megkülönböztető termékben gondolkoznak. A beruházásoknál nem a kapacitásbővítés, hanem a hatékonyság, rendszerbe illeszthetőség az elsődleges.

Bővebben...

Print & Publishing 164

Olvasóink értékelése:  / 0

Kedves Olvasó!

Magyarországon mindenki ért a focihoz és az oktatáshoz. Mindenki szakérti, változtat rajta, ha kell, ha nem. Pedig minden változtatás eredménye évek, évtizedek után mérhető. Nem is beszélve a rendszerszemlélet következetességének hiányáról. Én is elkövetem a hibát, elmondom a véleményem.

Szerintem minden iskolatípusnál, az általános iskolától az MSc-ig az oktatók szerepe és felelőssége a legnagyobb. Nekik sem politizálni kell, hanem szaktárgyuk iránt felkelteni az érdeklődést. Csillogjon a diák szeme, büszke legyen jó döntésére, hogy a legszebb hivatást választotta. A tanulókat nem sztrájkra kell felszólítani. Pont ellenkezőleg, rá kell vezetni őket a tanulás, a munka, a tudás, a teljesítmény örömére! Ez főleg elkötelezettség kérdése. A legalacsonyabb súrlódási együtthatóval rendelkező, maximális izomkompressziót biztosító versenydresszbe öltöztetett, milliós jövedelemmel rendelkező, nagy önbizalommal megáldott, de úszni alig tudó versenyző tanár is saját bizonyítványát állítja ki, mondjuk a Duna Arénában.

Mit kellene tanítani?

A szakmai alapokon túl szakmai alázatot és elkötelezettséget kell tanítani. Kreatív szakmánk oktatásánál kreatív módon kell élményt adva rávezetni a gyerekeket az állandó újításra és fejlesztésre, más ismeretek bevonására, összekapcsolására. Így válhatnak alkalmassá az egy életen át tartó tanulásra. A munkát többé nem hozzák helybe, ha igen, akkor azt nem fizetik meg. Nekünk kell megtalálni. Az állami oktatás mindig is nehéz helyzetben, akár lépéshátrányban lesz. Meg kell teremteni az alapokat a jelen igényeinek lefedéséhez és az új ismeretek befogadásához. Mindezt a múlt tapasztalataiból származó tananyaggal és eszközállománnyal tudja megtenni. Irányokat kell meghatározni a pillanatonként változó jövő ismerete nélkül.

Bővebben...

Print & Publishing 163

Olvasóink értékelése:  / 0

Kedves Olvasó!

A Z generáció mindent akar és azonnal. Hiányos a tudása. Nincs tapasztalata, de energikus és kreatív. Az Y generáció már jelentősebb ismeretekkel és tapasztalattal rendelkezik és megfontoltabb. Nem akar mindenben változást. Az X generáció sok tudása ellenére nem akar változást, azt is lassan. A világ (mint a Gutenberg-galaxis) tágul és gyorsul. Nem a nosztalgia hajtja. Gyorsító tény az: a generációk között sincs már 25 év. Nem is beszélve arról, hogy a Z generációnak kell tanítani és részben eltartani az ALFA generációt. Mindegyikünknek van teendője!

Bérfelzárkóztatás

Szerencsére elindult. A minimálbér 30%-os emelése gyorsan magával vonzza az összes bérszint emelésének kényszerét. Látni kell azt is, hogy ehhez minimálisan 30%-os termelékenység-, tényszerűbben nyereségnövekedés szűkséges. Itt tartunk? Nem. Pillanatnyilag az emelés valóban megtörtént. Azonban az eddig még nem dolgozók továbbra sem kívánnak bérből és fizetésből élni. Akik pedig ezt tették, mindenhol megkapják ugyanezt a 30%-kal növelt összeget. Eddig is keresték őket, most már jobban válogathatnak. Kívánom mindenkinek, hogy drasztikusan nőjön a kivételek tömege. Akik csak remélik a logikusan elvárható magasabb bérszintet, azok is lassítanak, hiszen minimális többletért nagyobb felelősség mellett akár még többet is kell dolgozniuk, hiszen még minimálbéres munka is jut rájuk az emberhiány okán. Ha nem figyelünk oda, fizetünk, lassulunk.

Bővebben...

Print & Publishing 162

Olvasóink értékelése:  / 0

Kedves Olvasó!

Szinte folyamatosan nemzetközi, nyomdaiparral kapcsolatos kiállításokat rendeznek. Tavaly év végén Milánóban az InPrinten már nem a digitális nyomtatás ipari alkalmazása, hanem annak jövője volt a fő téma. Nincs olyan terület, ahová ne tört volna be az új technológia.

Táguló Gutenberg-galaxis

Mi, nyomtatással foglalkozók vesszük el mások kenyerét, szakmák tömegének megszüntetésével. Például egy házépítés anyagai közül csak a  hideg és meleg burkolatokat, a falburkolókat, az üvegeket, a tetőanyagokat nyomtatják ipari nyomtatók. Funkcionális nyomatok a kommunikációs és szórakoztató eszközeinket, laptopjainkat, napelemeinket nyomtatják. Bútorok, gépkocsi-műszerfalak is nyomtatással készülnek. A Heimtextil kiállításon szinte leváltotta a szitanyomtatást a digitális. Szőnyegeink, tapétáik, textíliáink, ruháink sem hagyományosan készülnek. Beláthatatlan fejlődési irányt vesz a jövőben a 3D-nyomtatás… már lényegesen több a dekorációs sign age-felhasználásoknál.

Minden területen, mindent nyomtatunk. Egyedi minták mellett adott a tömeggyártás. A Gutenberg-galaxis, mint a világmindenség egyre gyorsuló ütemben tágul. Egyre több „nyomdászra” van szükség. Azonban az ipari nyomtatás az adott termékgyártási folyamat integrált része. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezt a lehetőséget. Nem hanyagolhatjuk el egy nemtörődöm legyintéssel, mint tettük azt annak idején a csomagolóanyag-gyártással. Magyarországon például ismeretlen a szakmán belül a szárazofszetnyomtatás. Pedig Budapesten, a Teve utcában már 1977-ben NDK-s Planeta íves ofszetgépeken betanított segédmunkások, USA-exportra horganyzott lemezeket nyomtattak. Kiváló képvisszaadással, négy színben. De mint a csomagolóanyag-gyártás és -nyomtatás, vagy a flexó is, csak akkor kezd érdekelni minket, amikor már szinte mindenki csinálja! Szakmai tudásunk predesztinálhatna minket az új területek meghódítására, irányítására.

Bővebben...

Kiegészítő információk