Print & Publishing 141

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Kedves Olvasó!

Megváltozott világunkban nem az átrendeződéssel kell megküzdenünk, hanem nekünk kell azt irányítani. Folyamatosan változó és változtatott gondolkodásunkat nem árt néha kiértékelnünk. Nem csak az újra kell fogékonynak lenni, be kell tudnunk fogadni a régi alapigazságokat is.

A több gyakran több lehet

Generációk nőnek fel lassan abban a tudatban, hogy a kiút a költségcsökkentés. Például a digitális technológia „just-in-time" metodikája megszünteti a raktárkészleteket, nem áll benne a pénzünk. Csak akkor és annyit nyomtass, amennyire éppen szükséged van. Ennek darabára természetesen több, de végeredményben sokat spórolsz. Ha megint szükséges néhány darab, megint rendelsz (összmegtakarításod így már a négyzetre emelkedett, és messze van még a végtelen!). Természetesen mindez igaz. De az esetek többségében csupán költséghely-átcsoportosításról van szó. A teljes munkát más ütemezésben végezzük. Nem előre dolgozzuk ki a projektek teljes célját, az elérési módokat, és nem egyszerre hajtjuk végre. „Rugalmasan alkalmazkodunk a mindig változó piaci körülményekhez!" Sajnos azonban többnyire sodródunk, és dinamikusan mindig tüzet oltunk. A teljes összköltség meghatározása eszünkbe sem jut.


Talán ebben rejlik az online nyomdák sikerének egyik titka. Következetesen pénzt csinálnak az új digitális lehetőségek és a hagyományos nyomdai termelés alkalmazásából. Jól jár a megrendelő: just-in-time trendi módon digitálisan rendel, miközben tudta nélkül dolgozik saját megrendelésével, a piaci árnál olcsóban, trendi módon kapja kezébe a tökéletes, „általa elképzelt" minőségi munkát az „optimális darabszámban". Olcsó, higiénikus, senkivel nem kellett veszekedni, nincs bosszúság, máskor is itt rendelek. A nyomda is jól jár: kiváltotta a macerás ügyfelezést, folyamatos, kiszámítható a leterhelése, optimális a műszaki kihasználása, azonnal megkapja munkájának ellenértékét.
Jól jár a szakma: biztos jövője van. Nő a példányszám, hiszen előbb-utóbb minden megrendelő érzékeli a nyomdaipari termelés előnyét: a gazdaságosan gyártott nagyobb darabszám olcsóbb, mint az akcióban megvett alapanyagra gyártott saját munka, olcsóbb, mint a kispéldányszámú, ezért drágább termék. Nagyobb hasznot hoz 50 névjegy helyett 100, vagy 30 flyer helyett 300 vagy akár 3000 azonnali szétszórása. (Mennyivel is több az indulásra befektetendő nyomdai költség és az elérhető hozam?)

Tíz = negyvenhét

Ezzel a szlogennel – amelyet tudományos felméréssel támasztottak alá – kampányol a reklámszakma. Minden reklámba befektetett 10 Ft a magyar gazdaságban 47 Ft-ot generál. (Remélhetőleg az adókon és járulékokon kívül – jóindulatú kisördög). Egyetérték vele! Növeli a nyomda-, a papíripar, a nyomtatott kommunikáció, a kül- és beltéri reklámozás, a csomagolás, a szállítmányozás, a logisztika forgalmát. Ezek a területek egymásra épülnek. Mindegyik nélkülözhetetlen eleme a kreativitás, a fejlesztés. Nem leszakadnunk kell, hanem utat mutatnunk. Ebben viszont továbbra is csak magunkra számíthatunk, megosztottságunk hátráltat.

Focistáink még mindig nem tudják

Én is szerettem a focit, és a mai napig nem értem nemzeti teljesítményünket. 1973-ban gyerekfejjel fogalmaztam meg az akkor látottak alapján: „Nem fizetnünk kellene magyar focistáinknak, hanem nekik kellene fizetni, mert felvehetik a nemzeti mezt, képviselhetnek bennünket." Az eltelt 40 év alatt viszont ezen a téren folyamatosan tudtunk rontani. Sőt, már „a valószínűleg a magyar átlagkereset alatt tengődő sztárjaink" el is magyarázzák, hogy én, a magyarok és más nagy hírű nemzetek másodosztályúak!
Ennek ellenére szükségünk van a focira, hiszen ma – többek közt nemzetközi megítélés szerint – „egy nemzet olyan, mint a focija!" Sőt, a foci még jó játék, öröm, szórakozás is... lehetne. Itt is nekünk, magunknak kell feltámadni. Neves külföldi edzők mindent meg tudnak tanítani, csak szívet, lelket nem adhatnak. Nem fogják elárulni, hogy saját válogatottjukat hogyan lehet legyőzni. Ez nem csak pénz kérdése, amit természetesen mindenki szeret és nyilván meg is érdemel.

Tolnai László

 

 

 

Share

Kiegészítő információk